Felújítás
Április elején kezdtük a munkát.
Ezzel a hatalmas munkával régi álmunk válik valóra: lesz igazi otthonunk.
Eddig
is nagyon jól éreztük magunkat a Művelődési
Házban (bár időnként nagyon fáztunk),
de igen „lepusztult” volt.
Most teljes felújításba kezdtünk:
A
munkálatok elkezdése előtt az egész
épület-részt áramtalanítani kellett.
Szerencsére a
pitypangosok között volt szakember.
Leszedtük
a régi lambériát és álmennyezetet. A
rengeteg faaanyagot kihordtuk és beraktuk az
erre kijelölt pincébe. Férfiakon, nőkön, gyerekeken vastag munkás-kesztyűk, hogy a
baleseteket
megelőzzük. Mint mikor a hangyák vonulnak a boly
felé és vissza, órákon át
pakoltunk..
Rengeteg helyen le kellett verni a vakolatot. A sittet vödrökkel hordtuk ki. Egy részét a
használaton kívüli régi emésztőbe, egy részét konténerbe raktuk.
Levakartuk a falakról a régi festéket. Ez kifejezetten női munka volt. Eleinte a gyerekek is
segítettek,
de ezt a lélekölő munkát nem sokáig
bírták. Másfél hónapja minden
alkalommal,
amikor kinn dolgoztunk, órákon át csak vakartunk, csak vakartunk. De még mindig nincs
teljesen kész.
Kibontottuk
a pince felé vezető lépcsőt. A korábban
feltöltésre használt sittet láncba
állva
adogattuk ki. Ebből a munkából is derekasan kivették a részüket a gyerekek. Nem zavarta
őket a hőség, a rettenetes por, hűségesen dolgoztak. Felvették a versenyt, velünk, felnőttekkel.
Az összes villanyvezetéket is újra cseréljük.
A
különböző méretű ablakok cseréje rengeteg
munkát adott. Eleve az ablakok elkészítése
is
hatalmas
asztalos-munka volt. Aztán a
beállításnál nagyon vigyáznunk
kellett, nehogy a külső
vakolat
sérüljön. Rengeteg időt igényelt a
spalettázás, azaz az ablakok melletti falrészek
javítása.
Van közöttünk kőműves, de sokan besegítettek ebbe a munkába is.
Miközben a férfiak még javítanak, vakolnak a vizes blokkban, már le van egy sorral glettelve
a „Rubi” – mert mondanom sem kell, hogy festő is van közöttünk.
A
napokban kezdtük az álmennyezet
építését. Bár csodálatosak
ezek a magas helyiségek, de a
fűtés
gazdaságosabbá tétele miatt a Művelődési
Ház vezetője praktikusabbnak látta, ha lesz
álmennyezet.
Hamarosan következik a fűtéscsövek, kicsit később a radiátorok beszerelése. A rendszer nem
lehet
sokáig víz nélkül, mert ha elkezdődne a
rozsdásodás, később több gondot okozna.
Milyen jó, hogy a szakemberek mindenre figyelnek.
A
tető hibáinak kijavítására is volt
vállalkozó. Szabályos alpinista
felszereléssel, biztosító
kötelekkel, stb ellátva folyt a munka.
S
mindig van ügyeletes szakács. El vagyunk látva
finomságokkal. Nehezen is kezdünk a jóízű
szombati ebéd után a délutáni „műszak”-hoz.
Előttünk van még rengeteg tennivaló.
Álmaink
megvalósításához az
önkormányzatunk biztosítja az anyagi fedezetet, az
egyesületünk
tagjai pedig a munkát. Csütörtökön és
pénteken délután, szombaton pedig egész
nap kinn dolgozunk.
Nagyon
féltem ettől a munkától. Rengeteg időt,
fáradtságot igényel. Tartottam attól, hogy a
munka azokat fogja tovább terhelni, akik eddig is nagyon sokat dolgoztak azért, hogy jól
„működjön” az életünk. S még mindig nagyon sok tennivaló van hátra.
De újabb és újabb jelét kapom annak, hogy milyen fantasztikus ez a társaság:
-Egyik
csütörtökön elhatároztuk, hogy most
már nekikezdünk a munkának. Másnap
délelőtt a
rendelőben szólt az egyik apuka, hogy hallja, indul a munka, s ő is szeretne segíteni, jöhet-e.
Hát hogyne jöhetne!! De erre nem számítottam, hogy ilyen nagy lesz a lelkesedés.
-Még az első napok egyikén érkezett egy kedves apuka, hogy ő még sosem járt itt, nem ismer
senkit,
de a felesége és a gyerekei voltak a
„pitypang”-ban és jól érezték
magukat, hát most
jött segíteni.
-Máskor egy nagyapa társult hozzánk, hogy a gyerekek most nem érnek rá, de jött, hogy
haladjon a munka.
-
S ezeknél még nagyobb dolog, hogy vannak családok,
akik napról-napra, hétről-hétre ott
vannak,
dolgoznak. Külön köszönet azoknak, akik
összefogják, irányítják a
munkát, hozzák a
szükséges anyagot…
Mikor ilyeneket tapasztalok, tudom, hogy érdemes! Érdemes dolgozni, fáradozni, érdemes
támogatókat
keresni, érdemes kérni, pályázni,
telefonálni… Csodálatos dolog egy ilyen
közösséghez
tartozni. Itt szeretjük egymást. Jókat
nevetünk, álmodozva tervezünk, s utána
keményen dolgozunk.
Hálás vagyok ezért a közösségért!
További jó munkát! Együtt!