Hatalmas fõzõcske után hatalmas lakoma részesei voltunk január végén.
Már a péntek délután is remekül telt. Jó hangulatban pakoltunk, takarítottunk, a fiúk sátrat
építettek, üstöket hoztak, lelkesen és boldogan készültünk a másnapi disznótorra.
Szombaton már hat órakor gyülekeztünk. A hideg és a sötét sem tartott vissza bennünket.
Többféle finomság készítésébe kezdtünk. Készült a friss hurka, kolbász, finom sült hús,
ízletes húsleves.
Igazi csemege volt a meleg sült gesztenye.
Persze a hajnal óta serénykedõknek reggeli is kellett: illatozott az abált szalonna és a
bundáskenyér, gõzölgött a forró tea és a forralt bor.
A sok szorgos kéznél, csak az éhes száj volt több. Kb. százötvenen lakmároztunk a
finomságokból. Reméljük mindenkinek ízlett.
Úgy tûnt, hogy mindenki talált kellemes elfoglaltságot. A gyerekeknek rengeteg játék állt a
rendelkezésére, csocsózhattak, de emellett volt idejük „sutyingázni” is. Régi ismerõsök
találkoztak össze, jóízûen beszélgettek. Sokan kedvet kaptak a vesszõfonáshoz. Gyerekek is,
felnõttek is órákon át dolgoztak egy-egy formás kosárkán.
Nagyon fáradtan, de remek hangulatban tértünk nyugovóra.
Vasárnap délelõtt minden nyomot eltüntettünk. Miközben szorgoskodtunk, kellemesen
elbeszélgettünk, s újabb terveket szövögettünk a Pitypang jövõjérõl.
Kellemes emlékek és csodálatos tervek – ez a hétvége mérlege.
