Csak így tovább Pitypang!
Van remény, van folytatás...


Ismét egy élményekben, programokban gazdag,
sikeres évet zártunk. S egyben lezárult az első tíz
éves periódusunk is. A sok öröm mellett sok
nehézség is volt az életünkben, de azt
tapasztaltuk, hogy a problémák, a megoldandó
feladatok még jobb közösséggé kovácsoltak
bennünket. S láttuk azt is, hogy nagyon sokan
vannak, akik szeretnek, támogatnak bennünket.
Van aki munkával, van aki anyagilag, de egy-egy
dicsérő, elismerő szó is sokat segít a nehezebb
időkben.

A születésnapi Pitypang nap többszörösen is
felhívta a figyelmünket arra, hogy az általunk
elkezdett munka folytatódik. Ezen a napon
ünnepelte a születésnapját Lőrincz Márk is. Az
utóbbi években több kirándulás az ő ötletei,
szervezése és vezetése alapján zajlott. Az
egykori kis pitypangos most nélkülözhetetlen
tagja a csapatnak, ha programok összeállításához
leülünk.

Ebben az évben a Pitypang napon ott volt az első
"pitypang-unoka". A Martin anyukája a
kezdetben, mint táborozó, foglalkozásokra járó
kislány vett részt az életünkben, azután a
programok lebonyolításában segített, s most a
Pitypang napon a kisfiára vigyázott. S a
nagymamára, Erzsikére is mindig számíthattunk
az elmúlt tíz évben. Amikor a lányai épp nem
vettek részt egy-egy rendezvényen, ő akkor is
szívesen segített nekünk.

S ennek kapcsán végig gondoltam, hogy valóban
számtalan esetben már felnőttként kapcsolódnak
az életünkbe azok a gyerekek, akik kezdetben
"csak" élvezték az általunk biztosított
lehetőségeket. Gondolhatok itt a szórólapok
terjesztésére, a terem berendezésére egy-egy
programnál, a táborok lebonyolítására, vagy akár
az ifjúsági klubunknál vagy a Hidegkúti
turistaháznál szervezett munkákra.

A Hidegkúti turistaház amúgy is egy csodálatos
kapcsolatot jelez számunkra. Négy évvel ezelőtt,
mikor először evezni készültünk több mint
harmincan, úgy hogy egyikünk sem tudott evezni,
egyikünk sem járt a Szigetközben, az iskolába
érkezett egy új testnevelő tanár. (Mondhatja
valaki, hogy Isten nem hord a tenyerénbennünket?)
Ő és a barátai szívesen segítettek
nekünk. Először az evezésben, azután
sziklamászásban, barlangászatban... S legutóbb a
cserepezésnél nélkülük nem is tudom, hogy
hogyan készültünk volna el. Jöttek első szóra,
cipekedtek, másztak a tetőre, rakták a cserepet...
Fantasztikus volt a csapat. Amikor szükségünk
volt segítségre, mindig ott voltak.
Viszont, ha az általuk működtetett turistaháznál
volt szükség sok szorgos kézre, ők is számíthattak
ránk. S ez már úgy érzem több mint kölcsönös
segítség! Élvezzük az együtt eltöltött időt!

Egyébként tényleg a szükség mutatja meg, hogy
kire is számíthatunk. S valahogy a dolgok mindig
szépen, jól alakulnak. Például a kamaszok
elkezdtek szombatonként összegyűlni.
Csocsóztak, beszélgettek... Most éreztük, hogy
milyen jó lenne az az ifjúsági klub, amit annak
idején, a Pitypang terem kialakításakor a pincébe
terveztünk. Ott különösebb egyeztetések,
szervezkedés nélkül találkozhatnának a fiatalok.
Aztán mikor jött a terem használatáért fizetendő
díj, a fiatalok azt mondták, hogy akkor inkább
nem terhelik az egyesületet még külön
költséggel, nem találkoztak többet. Ez egy
fantasztikus gesztus! De inkább abba az irányba
kell elmenni, hogy ami jó, arra áldozunkanyagiakat,
s nem pedig a jó dolgokat áldozzuk
fel az anyagiak miatt!

De a nehézség ismét jó dolgokat hozott az
életünkbe! Elkezdtük egy ifjúsági klub
kialakítását. Az egyesület kapott egy komoly
karbantartásra szoruló épületet. S csodálatos
módon, ahogy jött az új feladat, úgy kaptunk
segítséget is. Szinte hihetetlen volt, hogy minden
szükségben volt egy-egy jó ember aki önzetlenül
állt közénk a jó cél érdekében. Tiszta szívből
köszönjük a földmérést, a tervezést, az ügyvédi
munkákat, a cserepet, a téglát, a betont, a
fuvarozást, a kedvezményes vásárlási
lehetőségeket...

Hálásan köszönünk minden segítséget! Ezeket is,
amiket most említettem és azokat is amiket most
nem soroltam fel. Nagyon lelkesen és térítés
nélkül dolgozunk az egyesületben, de az
eredményekhez mindenképp szükség van
anyagiakra is. Jelentős támogatást kapunk az
Önkormányzattól. Folyamatosan próbálkozunk
pályázatokkal. De a sok személyes segítség,
amit kaptunk, az teszi teljessé az életünket.
Nagyon köszönjük!

No és az 1 %... Tavaly vehettük először igénybe
az 1%-os felajánlásokat. 280ezer forint gyűlt
össze. Ez fantasztikus! Egy átlagos fizetés után 1-
2 ezer forintot lehet felajánlani. Persze tudjuk,
hogy támogatott bennünket olyan is, akinek
nagyobb összegű bevétel után számolták ki az
1%-ot, de ez akkor is rengeteg ember felajánlását
jelenti. Mindig is éreztük, hogy sokan szeretnek
bennünket , de ez nagyon jól esett! És persze jól
is jött a pénz. Tudtunk haladni a Házzal.

Ennyi önzetlen segítség láttán optimisták
vagyunk. Megerősítve látjuk, hogy jó dolgokért
fáradozunk. S úgy gondoljuk, hogy egyértelműen
látszik hogy a kapott segítséget a közösség
javára használjuk.

És külön szeretnék köszönetet mondani a
pitypangos családoknak! Rengeteget dolgoznak a
közösségért nagy odaadással, önzetlenül,
szeretettel. Az évek alatt már kialakult, hogy ki
miben tud és akar segíteni, minden feladatnak
van gazdája. Gördülékenyen zajlanak a
rendezvényeink, mindenki jókedvű, derűs, és
többnyire elégedett. S ha valami nem is volt
teljesen profi, (mert hát lássuk be, hogy mi,
munka és család mellett, a fennmaradó
kevésszabadidőnkben pitypangozunk!) a hangulat
mégis fantasztikus.

S most is tele vagyunk tervekkel.

-Továbbra is lesznek a foglalkozások, szakkörök,táborok.
-Most már hagyománnyá vált a családoskirándulásunk.
-Nagyon aggasztónak tartjuk a kábítószer
terjedését. Bár az egyesületünkben ez nem
tényleges probléma, mégis egyeztettünk Zacher
Gáborral, s ígéretet kaptunk, hogy eljön hozzánk.
Külön tart egy-egy előadást illetve beszélgetést a
fiataloknak és a felnőtteknek. Az egyetlen
problémánk, hogy nincs rá pénzünk. Két
pályázatot is beadtunk, de nem voltunk
sikeresek. De biztosan hiszem, hogy egy ilyen jó
elképzelés meg fog valósulni..
-Egyre többet megyünk túrázni.
-Sikeresek voltak a színházlátogatásink. Ezt is
folytatni szeretnénk.
-A nagy évközi rendezvényeinket is tervezgetjük:
Pitypang nap, Tóparti parti, Pitypang-atlon,
Karácsony...
Úgy tűnik az idén sem fogunk unatkozni. No és a
Ház körüli munkák...A napokban megkaptuk az értesítést, hogy az
egyesület tulajdonába került a "Ház".

Azt gondolom, hogy csak így tovább!

Ez a közösség példa lehet nem csak a
környezetünkben, hanem országszerte. Büszkék
vagyunk rá! Szeretjük!