PITYPANG TÁBOR 2011.07.11-15


Évek óta hagyomány már ez a tábor, mégis minden évben van valami új!
A rutinos táborozók már tudják, hogy a gyülekezés, reggeli, kevés játék után már itt is a busz,
és indulunk úszni. A gyerekek tudásszint szerinti bontásban részesülnek oktatásban. A
kezdőknek még az is feladat, hogy az arcukat a vízbe tegyék, az ügyesebbek siklanak. A
nagyobbak már szépen tempózgatnak. A legnagyobbaknak csak a teljesítendő mennyiséget
kell kijelölni, s róják a hosszakat. Természetesen a munka után a megérdemelt játék sem
marad el. Ebben az évben a hatvani strand adott otthont úszóinknak, a gyerekek és a felnőttek
teljes megelégedésére.
A délutáni foglalkozások közül az íjászatnak volt a legnagyobb sikere. Folyamatosan volt
vállalkozó.
Nap mint nap sorban álltak a gyerekek. Szabó Laci bácsi és Kerek Józsi bácsi fáradhatatlanul
segített a kezdőknek, korrigálta a haladókat. Kerek Ádám és Napsugár is nagy türelemmel
tanítgatta a többieket.
Nagy sikere volt a hangszerekkel való ismerkedésnek is. Molnár Dani bácsi különleges
hangszereket mutatott a táborozóknak, amiket azután ki is lehetett próbálni.
De ha már a hangszereknél tartunk, ne feledkezzünk meg Szűcs Levente citerás tanítványairól
sem. Szorgalmasan gyakoroltak, s a Pitypang napon be is mutatták új tudományukat.
A makettezős délutánon ismét új tehetségekre bukkantunk. De nem csak ők alkottak kitartóan.
Ki papírból készített figurákat, ki pedig műanyag maketteket épített.
A Lőrincz család apraja-nagyja segített a lándzsa-készítésben. Öröm volt látni a szorgos
kezeket. Volt aki egy lándzsát készített, de azt szépen kidíszítette, volt aki inkább több darabot
gyártott.
A gyerekek kreativitása itt is meglátszott. A különböző alkatrészekből is játékokat készítettek.
Újdonság volt a táborban az edzési lehetőség. Bár a rengeteg program miatt az edzésben
résztvevőknek egy kicsit meg kellett nyújtani a táborozási időt, de megérte.
Az elsődleges cél nem a hatalmas izomzat kialakítása volt, hanem az erőnlét, állóképesség
javítása.
Természetesen gyöngyöztünk, számháborúztunk, labdáztunk, ping-pongoztunk, fociztunk,
csocsóztunk.
Remekül éreztük magunkat budapesti kiránduláson is. A Csokoládé Múzeumban
megismerhettük a csokoládékészítés múltját, fortélyait. Mindenki készíthetett saját
csokoládét. Nem elég, hogy a csokoládé-kútból meríthettünk, a filmnézés alatt különböző
csoki-különlegességekkel kínálgattak bennünket. Szóval minden érzékszervünkkel
megtapasztalhattuk ezt a finomságot.
Levezetésképpen a Hajógyári sziget csúszdaparkjában, játszóterén töltöttünk néhány órát.
Azt hiszem ez is egy felejthetetlen tábor volt.
Köszönjük minden segítőnknek és támogatónknak.